Biográfia

1989. február 8-án születtem Budapesten, egy bátyám és egy öcsém van. A születésem utáni időszak nem volt zökkenőmentes, mivel hemangiómával jöttem világra (jóindulatú érdaganat). Tizenegy hónapos koromban sikeres műtéttel eltávolították, de a heg a mai napig ott van a homlokomon.
Általános iskolai tanulmányaimat a békásmegyeri Bárczi Géza általános iskolában végeztem el. Gyűlöltem oda járni, mert csúnyán kiközösítettek.

Ének
 
Tizenegy éves koromban megfertőzött minket a Z+ csatornáról ömlő popzene, így hát öcsémmel és az unokahúgommal alapítottunk egy "együttest". Ekkor írtam meg legelső dalaimat. A szüleim úgy gondolták, komolyabban is foglalkozhatnék az énekléssel, és nekem is volt hozzá kedvem, így hát tizenkét évesen beiratkoztam Pintácsi Viki tánc-és énekoktató iskolájába. Itt kaptam először énekórákat. Voltak fellépéseink is, mentünk oda, ahova hívtak minket, illetve minden év végén vizsgafellépést rendeztek nekünk, ahol egy választott dallal, szólóban vagy partnerekkel kellett színpadra lépnünk. Az első ilyen alkalom után kaptam édesanyámtól egy ezüstláncot violinkulcs medállal, ezt a mai napig hordom.
Körülbelül másfél-két évig jártam a Viki suliba, aztán az egyik ottani énektanárnő, Anita átcsábított Baby Gabi (Baby Sisters) újonnan induló éneksulijába. Később aztán ugyanez az énektanárnő javasolta, hogy szerinte inkább a musical világában kellene kipróbálnom magam, mert a hangomhoz az illik jobban. Figyelmembe ajánlotta az albertfalvi Petőfi Musical Stúdiót, aminek tizenöt éves koromtól a tagjává váltam. Az éneksulik váltogatása közben végig jártam egyéni énekórákra Anitához, a hangom ezáltal egyre fejlődött.

Formálódás

Ekkortájt, tizennégy-tizenöt éves koromban szerettem bele a rock/metal világába is. Sokat bánkódtam, hogy az én hangom túl fátyolos és lágy ehhez a műfajhoz, ezért annál boldogabb voltam, amikor néhány évvel később felfedeztem a Female fronted rock/metal réteget. Különösen a Mortal Love zenekar munkássága volt rám nagy hatással.
A musical stúdióba nem sikerült beilleszkednem. Az odajáró fiatalok 90 százaléka abban az iskolában tanult, amelyik létrehozta ezt a társulatot, így ők már régről ismerték egymást, én azonban külsősnek minősültem. Ráadásul az iskolámban ért atrocitások miatt alig mertem kinyitni a számat, zárkózott és összetört voltam.
2004 szeptemberében megkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnáziumban, Óbudán. (az intézmény azóta megszűnt)
A Petőfi Musical stúdiónak körülbelül másfél évig voltam a tagja, aztán szép lassan elmaradoztam onnan, és beismertem magamnak, hogy én nem tartozom ide, túl érzékeny vagyok, nincs meg bennem a kellő rámenősség.
Tizenhét éves koromig aktívan jártam egyéni énekórákra, ekkor azonban a család súlyos anyagi gondokba keveredett, és nem engedhettük meg magunknak tovább a hangképzéseket, hiszen minden forintra szükség volt.

Vulcanus

Tizennyolc évesen elkezdtem dolgozni azon, hogy létrejöjjön az álomzenekarom, a Vulcanus. Ezt a projektet még tizennégy éves koromban találtam ki, és onnantól kezdve ennek jegyében írtam a dalaimat is.
Mindeközben jelentkeztem egy újságírói OKJ-képzésre, amit 2008 és 2010 között végeztem el. 2010-ben olvasószerkesztői munkát kaptam az Indóház Online magazinnál, ahol két évig dolgoztam.
Több évnyi próbálkozás, zenészkeresés és hirdetés után 2010-ben rám mosolygott a szerencse: egy régebbi netes ismerősömről ugyanis kiderült, hogy hihetetlenül jó zenéket vesz fel autodidakta módon. Ő volt Dama, és miután mondtam neki, hogy én pedig szövegeket, énektémákat írok, adva volt, hogy együtt dolgozzunk. Vele végül létrejött a Vulcanus, lázas zenészkeresésbe kerestünk, és közben sorra születtek a közös dalok. 2011-re teljessé vált a felállás, lelkesen próbáltunk, 2012-ben pedig négy koncertünk is volt.
2011 szeptemberében hétvégi pénztárosként kezdtem el dolgozni az Intersparban, miután pedig 2012 februárjában megszűnt az olvasószerkesztői állásom, egy hónapra rá áttettek 8 órás műszakokba, heti 5 napon.
2012 júniusában belső nézeteltérések miatt sajnos a Vulcanus feloszlott, ami nagyon megviselt. Annyira, hogy fél évig nem tudtam énekelni, dalt írni. Végül a She can't Speak nevű új projektem segített feldolgozni a történteket, ami egy rövid ideig zenekari formában is működött.
Amíg dolgoztam, addig kisebb-nagyobb kihagyásokkal újra elkezdtem énekórákra járni egy másik tanárnőhöz.

Betegség

Tizenöt éves koromban, túl az általános iskolán és a musical társulat kellős közepén - ekkor jöttek az első tünetek. Dührohamokkal egybekötött sírógörcsök, öngyilkos gondolatok, szélsőséges hangulatingadozás. Többször vittek pszichológushoz, de rendszerint elhajtottak, mondván, még fiatal vagyok, biztos valami tinédzser gond, kinövöm.
A tünetek azonban egyre eldurvultak. A családom és a közeli ismerőseim nagyon nehezen viselték, ezért megpróbáltam elfojtani - ennek pedig az lett az eredménye, hogy nagyon erős alhasi görcsök kaptak el.
Tíz éven át eredménytelenül próbáltunk ennek a végére járni, én már bele is törődtem, hogy így kell leélnem az életemet, habár már a munkámat is egyre nehezebben végeztem a rám törő rohamok miatt.
Végül 2014 márciusában Borderline személyiségzavart és depressziót diagnosztizáltak nálam. Otthagytam a munkámat, hogy a gyógyulásra és a kezelésekre koncentrálhassak - így sajnos a hangképzésről is le kellett mondanom.
Az ezt követő négy évben megannyi terápián és kezelésen részt vettem. Voltak összeomlások, öngyilkossági kísérletek, de szerencsére a dolog javult valamennyit. Már nincs bennem öngyűlölet, ami majdhogynem az egész életemet megkeserítette, és nem akarok ártani magamnak.

Most

2018 októberében munkába álltam pénztárosként, és nagyon szeretem csinálni.

Jelenleg keresem az utamat, újjáépítem önmagamat, és addig is önerőből zenélek. Rájöttem, hogy sokkal jobban élvezem, ha csak úgy magam felveszek egy-egy dalt, amikor olyan a kedvem, és nem kell egy teljes zenekart igazgatnom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése